Autót vezetek, és közeledik a határsorompó. "Útlevélvizsgálat!" - hallom a felszólító hangot. A nyitott kocsiablakon át átadom törzskönyvemet és nemzetközi oltási bizonyítványomat.
A vámos érzékeny orra szimatot fog. "Nem csempészik kábítószert, vagy mosott pénzt? És egyáltalán mit visz a néhány gyűrött papírkoronán kívül? Asszonyom, az ön parfümje igazán egyedülálló! Govorítye po-ruszki? Dau, dau? Helyes volt a szimatom. Azt is elárulja, hogy van a kocsiban még valaki, aki állítólag Mon névre hallgat. De ahogy érzem, gyakrabban kellene tisztálkodnia, hogy az euró régiónk tiszta maradjon... Óh, de most látom csak: piskótát visz unokáiknak? Ez igen! Hivatalból elkobozom, tűzszerészeti ártalmatlanításra!"Ezen lelete fölötti örömét egy csóváló gesztussal fejezi ki. Az ablakon átadom a zacskó piskótát. Rövid csámcsogás hallatszik, és a piskóták ártalmatlanokká váltak.
"Ez egy dolog!" - mormogom magamban. Még hogy az unokáknak! Hallatlan tapintatlanság, ennyire indiszkréten közölni velem, hogy életem aktív szaporodási időszakát már jól túlléptem... Gazdasszonyom csodálkozik azon, hogy az utóbbi időben miért gurulok be annyira a német juhászkutyáktól! főleg a szolgálatban levőkre gondolok, akik mindenbe beledugják az orrukat. Soha nem tudhatjuk, hogy az egyenruhájuk alatt melyiknek, mikor, milyen ostobaság juthat eszébe. Ha mindezt Gazdasszonyom is megtudná, akkor... De egy pillanat, hol is van? Hol van a Gazdikám? Pánikba esem - és felriadok: a kerti úton fekszek, ahol szundikáltam. Gazdasszonyom éppen most jön kintről, és nyitja a kaput.
- Jó kislány voltál? - kérdezi, és figyelmesen körbehordozza tekintetét. A pázsitban sehol sincs egyetlen friss gödör sem, így elégedetten elmosolyodik. - Lám, aki szundikál, annak nem marad sok ideje más tevékenységre! (Aki meg rövidlátó, mint Gazdasszonyom, az még a körtefa alatt kapart hatalmas gödröt sem veszi észre.)
A mai német juhászkutyák Max von Stephanitz német lovassági tiszt "utódjai", aki több mint száz éve nemesítette ki őket a maival majdnem teljesen egyező kinézésűre. Bozontos bundával, többnyire farkasszürke színezetben - a fülek állását is hozzávéve mindez máig is inkább farkasra emlékeztet, így mint őrkutyák, természetes respektust keltenek.Gazdasszonyom gyakran emlékezik Franz úrra, aki német juhászkutya és kuakázusi keresztezéséből született, meg a Haryk nevű farkaskutyára, úgy is, mint gyermekkora legkedvesebb kutyáira. Tényleges kutyaszemélyiségek voltak, és emlékük örökre megmaradt Gazdasszonyom szívében. Remélem, hogy egyszer engem is melléjük jegyez majd be arany betűkkel...
Ha kutyafajta egyáltalán munka Érdemrendet nyerhetne, akkor az minden bizonnyal a német juhászkutya lenne. munkájával megérdemli még a Nobel Békedíjat is.A farkaskutya annyira intelligens, hogy jelenlétében több ember igencsak ostobának érzi magát. Aki nem fél ezen összehasonlítástól, az a kutya képességeinek kiapadhatatlan forrásából rendkívül sokat tanulhat. Kevés olyan kutyafajta van, amelyik helyes vezetés mellett annyira készséges lenne tanulni, tanulni, tanulni, és az emberiség érdekében annyit dolgozni, mint a német juhászkutya!
A katonai szolgálatban levő német juhászkutyák a háborúk során több ezer emberéletet mentettek meg. Szimatjuk és a kutyavezetővel való kitűnő együttműködési képességük "élő fémdetektorokká" tették őket. A kutyák a műszakiak és az utászok oldalán számtalan, az ellenség által ötletes módon elrejtett bombát és más egyéb halált hozó csapdát nyomoztak ki. A vietnami háború veteránjai is tudják erről a magukét! Az első és a második világháborúban a német juhászkutyák egészségügyiekként dolgoztak, üzeneteket kézbesítettek, járhatatlan terepeken könnyebb ágyúkat vontattak, hóban pedig munícióval megrakott szánokat is... Mindmáig senki sem értékelte ki egészében a speciálisan kiképzett kutyák, különösen a német juhászkutyák szerepét a Nagy Honvédő Háborúban. A Vörös Hadsereg katonáiként ezrével estek el kutyák, ugyancsak kutyák állították meg a német tankok sztálingrádi rohamát! Erről később majd részletesebben lesz szó: így egyszer majd közösen teszünk tiszteletet a háborús kutyahősök emlékének.
A német juhászkutyák a vámosok, határőrök, rendőrök és csendőrök, mentők elsőrangú segítőiként szerepelnek, soraikból kerülnek ki a lelkiismeretes vezetőkutyák is. Egyre inkább a társasági kutya szerepét is kiérdemlik, amit örömmel vállalnak. Az emberek egyre inkább rájönnek arra, hogy a német juhászkutya nemcsak bajban nagy segítség, hanem jóban is, mivel képes és hajlandó úgy gyermekeket, mint a házat és a kertet is őrizni. A szeretetben és megértésben nevelt farkaskutya megbízható jóbarát. Ha tudnák, hogy mennyire szívesebben elcserélné barátságtalan ketrecét a verandai lábtörlőn vagy a konyhai kanapén való heverészéssel! Bárhová szívesen elkísér minket, és jelenlétében mindig biztonságban érezzük magunkat.
Több farkaskutyát sikeres filmszínésszé tett kiemelkedő tanulékonysága, kellemes megjelenése és humorérzéke. Példaként vehetjük az amerikai Rin-Tin-Tint, a lengyel Sarykot vagy az osztrák Rexet (és a magyar Kántort, illetve az őt alakító Tuskót, aki maga is nyomozókutyából lett filmsztár - a szerk.). Az amerikai filmhős, Rin-Tin-Tin megmentett mindenkit, a tankos kutya, Saryk Lengyelországot szabadította fel a náciktól az osztrák Rex pedig, mint rendőrfelügyelő, a törvény kezét, illetve lábát képviselte. Néhány helyi kutya még azt sem tudja vakkantani, hogy "Néni, levelet hozok Magának!"
A farkaskutyát tréningezzék agilitásra, fussanak vele canicrosst, képezzék ki mentésre, keressenek segítségével rejtett ízletes falatokat, meg állandóan máshol levő szemüveget, kulcsokat és pénztárcát, gyakorolják be vele, hogy időben figyelmeztessen az anyós vagy a végrehajtó közeledésére, tanuljanak vele közösen németül... (nem, nem, asszonyom, a belga juhászkutyával természetesen belga nyelven beszéljen!). És ami a legfontosabb: a farkaskutyával szemben legyünk ugyanolyan gyengédek, mint a törékeny csivavával szemben. A derék, izmos testben ugyanis érzékeny, könnyen sebezhető lélek van. Az egyszer elszenvedett sérelmet nehezen lehet nála jóvátenni! Az intelligens kutyát mindenre meg lehet tanítani obedience formájában. erőszakkal, üvöltéssel és testi fenyítéssel még senki nem nyert tekintélyt magának - sem gyermekeknél, sem pedig kutyáknál!
Utolsó kommentek