HTML

Állatvilág Net

Utolsó kommentek

Tag feed

  • Subba: Subba records: Kovács Kati - Mozogj úgy
  • Lángoló Gitárok: Új Within Temptation-dal az In Flames énekesével + Játék koncertjegyért és VIP csomagért!
  • KönyvesBlog: Más műfajokban alkotott, de a kosztolányiságból kilépni teljesen nem tudott
  • KönyvesBlog: Nyáry Krisztián összegyűjtötte a legszebb és legfelháborítóbb szerelmes leveleket
  • Lángoló Gitárok: A Tankcsapda legszélsőségesebb lemeze jön jövőre
  • KönyvesBlog: Itt van Jonathan Franzen 10 aranyszabálya regényíróknak!
  • KönyvesBlog: Kollár-Klemencz műanyag kerti székekkel mesél ember és természet kapcsolatáról
  • Lángoló Gitárok: Több mint Afrika a Müpában
  • Lángoló Gitárok: Így veszik el New Yorkban egy magyar zenekar - The Immigrants-klippremier
  • KönyvesBlog: Megvan a Horváth Péter Ösztöndíj három jelöltje!
  • KönyvesBlog: Máté Gábor: Szeretem, ahogy a színházban az életet újrateremtjük

Állatvilág - a háziállatok és a vadon szava

Házi és vadállatok: videók, hirek, írások.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Külső feed

Houston we have a problem

Tag feed

  • Subba: Subba records: Kovács Kati - Mozogj úgy
  • Lángoló Gitárok: Új Within Temptation-dal az In Flames énekesével + Játék koncertjegyért és VIP csomagért!
  • KönyvesBlog: Más műfajokban alkotott, de a kosztolányiságból kilépni teljesen nem tudott
  • KönyvesBlog: Nyáry Krisztián összegyűjtötte a legszebb és legfelháborítóbb szerelmes leveleket
  • Lángoló Gitárok: A Tankcsapda legszélsőségesebb lemeze jön jövőre
  • KönyvesBlog: Itt van Jonathan Franzen 10 aranyszabálya regényíróknak!
  • KönyvesBlog: Kollár-Klemencz műanyag kerti székekkel mesél ember és természet kapcsolatáról
  • Lángoló Gitárok: Több mint Afrika a Müpában
  • Lángoló Gitárok: Így veszik el New Yorkban egy magyar zenekar - The Immigrants-klippremier
  • KönyvesBlog: Megvan a Horváth Péter Ösztöndíj három jelöltje!
  • KönyvesBlog: Máté Gábor: Szeretem, ahogy a színházban az életet újrateremtjük

Címkék

ajándék (1) akt (1) álaltvilág (1) állat (2) állatfilmek (1) állati (2) állatképek (1) állatmentés (1) állatok (4) állatorvos (1) állatvédelem (4) állatvédők (2) állatviadal (1) allatvilág (1) állatvilág (1) allergiás (1) alternatív (1) animal (1) antarktisz (1) anyám (1) barát (1) bérkilövő (1) bőrgyulladás (1) borz (1) celeb (2) cesar (2) channel (1) chile (1) cinema (1) delfin (2) delfinek (1) delta (1) dzsungel (1) eb (2) ecclestone (2) elmék (1) erdélyi (1) éva (1) expedíció (1) falkavezér (1) farkaskutya (1) fegyelem (1) felmelegedés (1) filmek (1) fióka (1) fog (1) fogászat (1) fogszuvasodás (1) fóka (1) fórum (1) geographic (1) globális (1) gólya (1) gyereknek (1) gyógyászat (1) hal (1) hányás (1) harc (1) hasmenés (1) háziállat (2) hím (1) hirdetések (1) homeopátia (1) homo (1) homoszexuális (1) horváth (1) húsvét (1) identitás (1) ingyenmozi (1) jelölés (1) juhász (1) juhászkutya (1) kaland (1) kalap (1) képek (1) kilövés (1) kirándulás (1) kiskedvencek (1) klímakonferencia (1) könyv (1) kutya (10) kutyadoki (1) kutyafajta (1) kutyafuttató (1) kutyaharapás (1) kutyák (3) kutyaképzés (1) kutyatámadás (1) kutyaviadal (1) légzőszervi (1) lelövés (1) lovak (1) macsak (1) macskák (1) majom (1) marketing (1) maugli (1) megbetegedések (1) mérgezések (1) merle (1) mesefilmek (1) mezelen (1) microchip (1) mikrocsip (1) millan (2) mónika (1) mozgásszervi (1) mozi (1) műsor (1) műtétek (1) national (1) német (1) novella (5) nude (1) nyúl (1) nyuszi (1) panaszok (1) peta (3) pingvin (1) pitbull (1) planet (1) pókaszbásúak (1) pornósztár (1) puma (1) rajzfilmek (1) rákok (1) reggeli (1) reklám (1) reklámvideó (1) rendelet (1) rendőrautó (1) rendőrség (1) róka (1) rovarok (1) rtl (1) sétáltatás (1) show (1) sorozat (1) szépségkirálynő (1) szovjet (1) sztárok (1) sztori (2) tamara (1) thén (1) tiltott (1) történet (5) törvény (1) tyúk (1) űzi (1) vadállat (1) vadállatok (3) vadász (1) vadat (1) vadőr (1) vau (1) vetítés (1) vicces (1) videók (1) viselkedés (1) viselkedészavar (1) viselkedészavarok (1) Címkefelhő

Friss topikok

Linkblog

Kutyavilág

2010.02.24. 11:05 allatvilag

˝Ha a lánynak dolga akadt a városban, Paw indulás előtt kényelmesen elheveredett a terepjáró hátsó ülésén. Óriási, busa fejét Mary vállára fektetve érdeklődve nézte az elsuhanó tájat. Az első időkben gazdija pórázon vezetve magával vitte bevásárlásaira, de azóta, hogy egy alkalommal fejével fellökött egy részegen handabandázó polgárt, inkább a légkondicionált kocsiban hagyta. Egyszer előfordult, hogy egy jótékonysági előadás hosszasan elhúzódott, és sűrű sötétség borult a terepjáróban várakozó Pawra. Két csavargó könnyű prédának vélte a gazdagon felszerelt autót, így kellő körültekintés nélkül nyitotta ki az ajtaját. Az elkövetkező néhány másodpercről nagyon keveset tudtak kiszedni belőlük a rendőrök, miután a kórházi ágyon magukhoz tértek. Az egyiknek az egész jobb karját amputálni kellet, a másik megúszta néhány ujjának és fél lábikrájának elvesztésével˝

John Tailor dzsipjének széles kerekei nagyokat döccentek a mély kátyúk borította erdei úton. A gödrökben meggyűlt esővíz sisteregve vált ketté a bütykös gumik alatt, bőségesen öntözve a terepjáró páncélozott alját. Az út fölé hajló fák, bokrok ágai halk surrogással simították végig a metálzöld karosszériát. A csaknem háromszáz lóerős, turbófeltöltős motor mérges morgással repítette a nehéz autót a keskeny, kanyargós makadámúton hegynek fel, völgynek le. A kocsiban ülők néha csak a falevelek között fel-felvillanó kék eget látták a szélvédőn keresztül, amikor egy erős emelkedőn kapaszkodtak fel, máskor pedig a tócsák felszínéről visszaverődő napsugarak vakították el őket, ha egy meredek lejtőn ereszkedtek lefelé. John Tailor egyik kezével a kormányt szorította, másikkal pedig lányát, Maryt ölelte át. Az autó csúszkálását az erősebb kanyarokban harsány nevetéssel nyugtázták, miközben az automata differenciálzár stabilizálta a meg-megfaroló gépet. A kényelmes hátsó ülésen Mrs. Suzy Tailor egy térképet böngészve irányította férjét az erdei utak szövevényében céljuk felé. Bár maximálisan osztozott családtagjai jókedvében, most kissé idegesen pillantott ki a füstszínű ablakon. A térképen egyre sűrűsödtek a tengerszint feletti magasságot jelentő fekete vonalak, a pirossal jelölt út ezek között kanyargott és egy helyen teljesen megközelítette a kékkel jelzett folyót.
- Figyelj Johny, mindjárt odaérünk a vízhez! – tette tenyerét figyelmeztetésül férje széles vállára.
Szinte még ki sem mondhatta, amikor a fák alkotta alagút véget ért és hirtelen kibukkantak a napfényre. Óvatosan fékezve álltak meg az út szélén. Csodálatos panoráma tárult a szemük elé: balra sűrű, sötét fenyves kúszott felfelé a meredek hegyoldalon, jobbra sebes folyású, kristálytiszta hegyi folyó rohant fehér sziklák között kanyargó medrében. Előttük, a fenyves és a folyó között smaragdzöld fűvel borított völgy terült el.
Közepén faragott gerendákból ácsolt, tekintélyes udvarház állt. Körben karámok, fészerek, és mindenféle más, a gazdálkodáshoz szükséges egyéb épület. A karámban – a távolság ellenére is jól felismerhetően – több hátasló kergetőzött. Messze, a távolba vesző folyó partján hatalmas birkanyáj legelt.
- Hát ez az a birtok, drágám! – ölelte át feleségét a férfi. – Ez az a hely, ahol kipihenhetjük magunkat, ahol elfelejthetjük az egész New York-i nyüzsgést, rohanást, káoszt. Ahol nincs kábítószer, utcai rablás. Ahol tiszta a levegő, a föld, a víz. Itt fogunk gazdálkodni, lovakat, birkákat tenyészteni. A városi üzletet továbbviszi fiunk, kicsi Johny. Mary pedig néhány év múlva férjhez megy, szül nekünk néhány stramm unokát…
- Édesapa, te mindig viccelsz! – simult apjához a leány, miközben karját édesanyja nyaka köré fonta. – A férjhezmenésről és unokákról egyelőre ne beszéljünk! Ha itt lesz az ideje, úgyis szólok!
- Két bolond Tailor! – ölelte át mindkettőjüket az asszony. – Még jóformán csak madártávlatból láttam azt a helyet, ahol a további életemet eltöltöm, és ti máris unokákat terveztek ide! Lehet, hogy rajtunk kívül nincs is teremtett lélek a környéken, fiatal, férjnek valóról meg nem is beszélve…
- Nagyon tévedsz, Suzy! – mutatott a ház felé Tailor. – Ha jól látom, egy “ teremtett lélek˝ vágtat felénk lóháton.
- Úgy ám! – helyeselt apjának a lány, távcsövét szeméhez emelve -, még pedig fiatal, férfi…
- És talán férjnek való? – csípett a lány kerek fenekébe Suzy.
- Az majd kiderül… - súgta a távcső mögül a lány. – Minden esetre szemrevaló!…
Pár perc múlva már a patkolatlan paták dobogását is hallották, ahogy a lovas vad vágtában közeledett feléjük. Kisvártatva szilaj musztáng torpant meg az autó előtt. A hátán ülő sudár, fiatal legény könnyed mozdulattal fogta vissza vágtató paripáját, fürgén leugrott a lóról és mosolyogva nyújtotta kezét Tailor felé.
- Üdvözlöm a birtokon, Mr. Tailor! Ron Shepherd vagyok, az ön juhásza. Az öreg Ted engem bízott meg, hogy fogadjam önöket, mert neki egy kis gondja támadt az egyik szomszéddal, Ben Stealerrel.
- Üdvözlöm, Mr. Shepherd! Sajnálom, hogy Ted nem lehet itt. Bemutatom a feleségem, Mrs. Suzy Tailort és a lányomat, Maryt.
- Nagyön örülök, hölgyeim! – fordult a fiatalember a két nő felé. – Remélem, jól fogják érezni magukat nálunk, itt Montanában. Ha megengedik, most előre mennék. Megmutatom a házat. Kérem, kövessenek!
Néhány óra múlva együtt kávézott a család az óriási nappaliban a terméskő kandalló előtt. Túl voltak már az első bemutatkozásokon, megnézték a lovakat a karámban, teheneket az istállóban, a birkákat kint a legelőn. Elfogyasztották első vacsorájukat és most kissé fáradtan, de nagyon boldogan cseréltek véleményt benyomásaikról.
- Azt hiszem, jó vásárt kötöttünk – kevergette gőzölgő kávéját Tailor. - A ház alig néhány éve épült, kitűnő állapotban van. A karámok, istállók szintén. Az állatok egészségesek, jól gondozottak. A legelők dúsak. Ted szerint értékesítési gondjaink sem lesznek, a farm mindig híres volt termékei jó minőségéről. Úgy gondolom, boldogan fogunk itt élni.
- Én is így gondolom – nézett férjére Suzy. – Nagyon tetszik minden, nem bántam meg, hogy látatlanban rád bíztam az egész farmvásárlást. Tudtam, hogy most sem csalódom benned drágám. Egy dolog aggaszt csak már napok óta.
- Mi nyomja a lelked kedvesem?
- Mary sorsán gondolkodom. Jól tettük-e, hogy egy 20 éves lányt kiszakítottunk a megszokott környezetéből, a barátai közül és elhoztuk ide a világ végére, Montana és Észak-Dakota határára, a vadonba.
- Ugyan már, édesanya! – pattant fel Mary. – Úgy beszélsz rólam, mint valami fogyatékos nőről. Bízd csak rám a dolgot, az életemmel én rendelkezem! New Yorkban hiába volt körülöttem száz és száz férfi, ha egyik sem tetszett. Lehet, hogy itt csak egyet találok, és mindjárt ő lesz az igazi…
- Na, nézd csak a nagyszájú lányát! – nevetett feleségére John Tailor. - Már látom Ron szomorú sorsát.
- Csak nem rólam beszélnek? – lépett kalapját levéve a szobába a fiatalember. Kezében szürkés-barnás gombolyagot tartott.
- Foglaljon helyet Mr. Shepherd – invitálta beljebb a férfit Suzy. – Éppen arról beszéltünk, hogy Mary életére milyen hatással lesz a lakóhelyváltozás, hogy elhagyta városi iskolatársait, barátait. Talál-e magának új barátokat?
- Én is ebben a dologban zavarnám önöket – mosolyodott el Ron, és a kezében tartott “ szőrcsomót˝ Mary felé nyújtotta. – Tessék, Miss. Tailor, ezt magának hoztam!
A lány bátortalanul nyúlt az ajándék után. Nem tudta elképzelni, mi lehet ez a “ szőrcsomó˝? Ahogy kezébe vette a meleg, puha csomagot, egyszer csak hangosan felsikított:
- Hiszen ez egy kutyus! – kiáltotta, és magához ölelte a lassan mozduló pelyhes csomagot. Mary ujjai közül először egy, azután még egy, majd még két apró lábacska, azután egy pici, kunkori farkinca bújt elő. Ahogy az asztalra állította az öklömnyi ebecskét, két csillogó szem tűnt elő a sűrű, pihés kölyökszőr közül. Kíváncsian nézett körül az állólámpa erős fényében. Érdes, piros nyelvét kivillantva hatalmasat ásított, majd hátát homorúra görbítve odapisilt az asztal fényezett lapjára. Azzal, mint aki jól végezte dolgát, visszaballagott Mary elé és hangosan rávakkantott.
Néhány pillanatra néma csend telepedett a szobára, majd szinte egyszerre tört ki a nevetés mindenkiből.
- Hát te aztán szépen bemutatkoztál – nézett tettetett szigorral a kis kutyára Ron. – Én idehozom őkelmét, hogy Miss. Mary játszótársa, majd testőre legyen, és tessék szégyenbe hoz a neveletlenségével!
- Hát felszentelte az asztalt, annyi bizonyos – törölgette a nevetéstől kicsordult könnyeit Tailor. – Mary biztosan örül az új pajtásnak, Mr. Shepherd. De hogy “ testőr˝ lenne, az egy kissé erős túlzás, nem igaz?
- Nem, Mr. Tailor. Ez a kutyus egy valódi kaukázusi pásztorkutya. Méghozzá a síkvidéki fajtából. Erős, szilaj, félelmet nem ismerő, szinte fékezhetetlen. Egyetlen egy “ gazdát˝ ismer el, aki parancsolhat neki: azt, akit szeret. Azért az életét is odaadja. A család, a “ csapat˝ többi tagját sem bántja, tudomásul veszi, hogy vannak. A “ gazdi˝ barátai. De nem “ gazdik˝! Mindenki más, aki a területre téved, ellenség! Azokat pedig meg kell ölni!
- Ne ijesszen meg bennünket, Ron! – törölte le az asztalt mosolyogva Suzy. - Ez a kis vakarcs ilyen vadállat lenne?
- Ne felejtsd el édesanya, hogy a legvérengzőbb tigris is pelyhes kis apróság kölyök korában! – kelt a fiú védelmére a lány. – Meséljen még jövőbeni testőrömről Ron!
- Ez a fajta nagyon divatos lett mostanában elsősorban Európában, de az utóbbi időben az Államokban is. Leginkább telephelyek őrzésére használják nagy testi ereje, vadsága, szilajsága és nem utolsó sorban igénytelensége miatt. Ennek a kölyöknek a szüleit néhány éve, a peresztrojka idején az akkori Szovjetunióból kivándorolt Fekete-tengeri matróz csempészte be Kanadába. Egy kamionsofőr barátom vette meg tőle odaát a két meglehetősen leromlott állatot. Áthozta őket titokban a határon, és egy tenyészetet indított. Ma négy embere csak ezeknek a “ vadállatoknak˝ a szaporításával foglalkozik. Úgy tudom, a texasi határőrség már érdeklődött nála esetleges vásárlás céljából…
- A texasi határőrség? Miért jönnének kutyákért ilyen messzire, a kanadai határ közelébe?
- Bizonyára tudják, a texasiaknak rengeteg bajuk van a Mexikóból beszivárgókkal… Ezért érdeklődnek a barátomnál a kaukázusiak után.
- És ezek a kutyák alkalmasak lennének erre a feladatra?
- Bátran állíthatom, igen. Az oroszok már nagyon rég óta ilyen célra tenyésztik őket. Nem hallottak még Alexander Szolzsenyicinről? Ő szintén a volt Szovjetunióból emigrált. Orosz író. Jó néhány éve él már nálunk. Rebellis nézetei miatt hosszú éveket töltött szibériai munkatáborokban. Az ottani élményeit “ Gulag szigetvilág˝ címmel írta meg. Én is innen tudok ezekről a dolgokról. A munkatáborokat nevezték “ GULAG˝-oknak. Több száz mérföldre minden lakott helytől, Szibéria belsejében hozták létre őket, még a jó öreg ˝Joe bácsi˝ idejében. Tudja Mary, kit hívtunk mi, amerikaiak “ Joe bácsinak˝? A második világháború alatt Sztálint, a Szovjetunió akkori vezetőjét. De térjünk vissza a táborokra. Elítéltek – köztörvényesek és politikaiak vegyesen – éltek ezekben. Erdőt irtottak, utakat, vasutakat építettek, részt vettek a Volga – Fehér-tenger csatorna építésén, olaj-, gáz- és villamos vezetékek építésénél. Ezeket a néha ténylegesen fizikailag, vagy csak politikailag veszélyes embereket a szibériai őserdőben, a tajgában őrizni kellett. Ehhez rengeteg őrre lett volna szükség. Azoknak egyenruha, lakás, fizetés, család, stb.… És akkor valaki jött a kitűnő ötlettel: a kaukázusi juhászkutyák! Vadak, vérengzőek, igénytelenek… Nem kell mást tenni, mint kiengedni őket a tábort övező őserdőbe. Havonta egyszer-kétszer valami döghúst az etetőkbe… Nem kívánnak más törődést, mint a kölykezéskor egy odút, némi plusz eleséget, azután, ha megerősödtek a kölykök, irány kifelé, vissza a vadonba! Állandó harc a prédáért az őshonos farkasfalkákkal, a természet erőivel, a hideggel, faggyal, hóval, jéggel; nyáron a milliónyi szúnyoggal, léggyel, kullanccsal, egyéb vérszopóval… De ezek a kutyák túlélték. És jaj volt annak a szerencsétlennek – legyen akár rablógyilkos, akár politikai elítélt – akit szökés közben elkaptak az erdőben. A szemtanúk szerint még csontokat is csak ritkán találtak…
- Teljesen megrémítette a nőket Mr. Shepherd – mosolygott Tailor Ronra. Majd lányához fordult: - Mi a válaszod Mary, elfogadod Mr. Shepherd ajándékát?
- Egy kicsit engem is megdöbbentettek a hallottak – nézett apjára a lány -, de azt hiszem, elfogadom a kihívást! Ha ez a “ Sátán kutyája˝ megérzi, ki szereti, biztosan jó barátok leszünk!
- Te tudod, hogy döntesz kislányom – fordult a csöppnyi ebet dédelgető Maryhez édesanyja. - Azt hiszem, ha már elfogadtad az ajándékot, legjobb lenne mindjárt a “ névadót˝ is megtartani, ha a “ keresztelőt˝ ez a kis gombóc elintézte is saját maga.
- Így van Miss. Mary. Legyen maga a keresztanya. Milyen nevet ad a jövendő testőrének?
- Ahogy itt döncölgetem, dédelgetem ezt a kis pisist, egyre inkább feltűnik, mekkorák a tappancsai. Legyen a neve “ Paw˝ azaz Mancs!


Az eltelt három év alatt Mary és Paw szinte teljesen egymáshoz nőttek. Az első napokban cumisüvegből etette kis barátját. Később a legjobb falatokat szedte össze neki a konyhán. (Paw, mintegy meghálálva a gondoskodást, rohamosan nőtt, növekedett. Fél éves korában két láb marmagasságot és 100 font súlyt ért el. Másfél évesen 160 fontot nyomott és két hátsó lábára felágaskodva magasabb volt a hat és fél láb magas Ronnál. Dinamizmusa, rugalmassága, ereje páratlan volt. A birtok összes többi kutyája meghódolt neki, elismerte vezérének. Hamarosan a környező farmok gazdái is megtanulták, jobb, ha saját kutyáikat nem engedik elcsavarogni…)
Paw napjait Mary nyomában járva töltötte. Ha a lány kilovagolt, mérföldeken keresztül követte lomhának tűnő, de kitartó ügetéssel. Gazdája többször provokált versenyt musztángja és a kutya között. Igaz, a ló és lovasa rövid vágtában gyorsabbnak bizonyult, de mire a tajtékosra hajszolt paripa ügetésre váltott át, Paw már ott loholt újra közvetlenül mellettük.
Ha a lánynak dolga akadt a városban, Paw indulás előtt kényelmesen elheveredett a terepjáró hátsó ülésén. Óriási, busa fejét Mary vállára fektetve érdeklődve nézte az elsuhanó tájat. Az első időkben gazdija pórázon vezetve magával vitte bevásárlásaira, de azóta, hogy egy alkalommal fejével fellökött egy részegen handabandázó polgárt, inkább a légkondicionált kocsiban hagyta. Egyszer előfordult, hogy egy jótékonysági előadás hosszasan elhúzódott, és sűrű sötétség borult a terepjáróban várakozó Pawra. Két csavargó könnyű prédának vélte a gazdagon felszerelt autót, így kellő körültekintés nélkül nyitotta ki az ajtaját. Az elkövetkező néhány másodpercről nagyon keveset tudtak kiszedni belőlük a rendőrök, miután a kórházi ágyon magukhoz tértek. Az egyiknek az egész jobb karját amputálni kellet, a másik megúszta néhány ujjának és fél lábikrájának elvesztésével. Életüket csak az mentette meg, hogy Mary már hallótávolságban volt a kocsitól, amikor az eset történt. Parancsára Paw nyugodtan visszamászott helyére a hátsó ülésre, és vértől maszatos pofáját nyalogatva ártatlan képpel bámult ki a parkolóban nyüzsgő mentősökre és rendőrökre. Az esetet a bíróság egyértelműen jogos önvédelemnek minősítette, külön kiemelve, hogy a két csavargót rablógyilkosságért körözték. Nagy valószínűséggel az életét köszönheti “ testőrének˝ a lány, hiszen nagyon könnyen áldozatul eshetett volna az autót éppen kifosztó bűnözőknek.
Ezek után a kutya természetesen még nagyobb szeretetnek örvendett, mint eddig. Mary elhatározta, ezen túl még éjszakára sem válik meg kedvencétől, így Paw pokrócát a saját ágya mellé terítette, és ettől fogva egy szobában aludt vele. Ron néha tréfásan megjegyezte, hogy rá talán már nincs is szüksége, de a lány forró csókjaival mindig megnyugtatta féltékeny szerelmét.
A lány ablaka egész nyáron át éjjel-nappal tárva-nyitva állt. A hűvösebb idő beköszöntével is csak behajtotta az ablaktáblát, hogy a kutya bármikor szabadon járhasson ki-be. Paw hatalmas testét meghazudtoló könnyedséggel szökkent ki és be a résnyire nyitott ablakon. Mindezt olyan csöndben, szinte hangtalanul tette, hogy Mary észre sem vette. Sokszor csak abból vett tudomást az állat jelenlétéről, hogy az ágya mellé lenyúlva ujjai Paw durva bundájába markoltak. Ilyenkor a biztonság tudatával aludt el nyugodtan újra.

Paw jelenléte nem csak a lány életére volt nyugtató hatással. Az eddig a nagy havazások idején a környéken előforduló farkastámadások elmaradtak. John Tailor állatállománya szépen gyarapodott, a juhászok nyugodtan aludták át az éjszakát, a nyájakat őrző kutyák degeszre híztak a semmittevéstől. Az egész völgyre idilli béke költözött.
Távolról, a környező hegyeket borító fenyvesekből gyakran hallották ugyan a farkasok keserves vonítását, de azok nem merészkedtek közelebb, messzire elkerülték a Tailor-farm környékét. Kezdett elterjedni a mondás a gazdaságban dolgozók között, hogy “ ebben a kutyában a sátán lakozik, azért nem mernek közelebb jönni a bestiák!˝ John Tailor csak nevetett az egészen és azt mondta rá Ronnak: “ mit bánom én, akár a sátán is lehet benne, az a fő, hogy vigyázzon a birtokra és Maryre!˝

Ebben az időben kezdtek suttogni az emberek, hogy egy különösen óriási farkas jár az erdőkben. Hatalmas lábnyomait többen is látták a hóban, vackára rátalálni azonban soha sem sikerült, mert valami különös érzékkel tudta kiválasztani azokat a helyeket, ahol nyom nélkül eltűnt. Egyes vadászok állították, hogy holdfényes téli éjszakákon látták is egy-egy farkascsorda előtt vágtatni, amint valamilyen vadat űztek. Puskavégre kapni azonban senkinek sem sikerült. Hamarosan beszélni kezdték azt is, hogy a környező birtokosok nyájait farkasok tizedelik. Innen is, onnan is jelezték, hogy 2-3, vagy több állatot is megölnek egy éjszaka. A legfurcsább az egészben – mondták a pásztorok -, hogy nem tépik szét a megölt juhokat, hanem csak a vérüket szívják ki.
John Tailor hitte is ezeket a mende-mondákat, meg nem is. Ron Stepherdet azonban nem hagyta nyugton a dolog. Este, lefekvés után is a titokzatos kártevő járt az eszében.
- Óriási, erős farkas – gondolta -, aki tiszteletben tartja Paw területét… Nem tépi szét a birkát, csak a vérét szívja ki… Tehát nem éhes, csak a vér ízéért öl… Ez csak Paw lehet! – gyúlt világosság a fiatalember agyában. – Lehet, hogy Mary egy gyilkos vadállattal alszik egy szobában? – járta át a borzalom a tagjait. – És én szabadítottam a nyakára! – ugrott ki az ágyból a fiú. – Azonnal figyelmeztetnem kell őt!
Sietve húzta magára ruháit, felkapta az asztalon heverő fegyverét, aztán futva sietett a holdfényben fürdő réten át a szélesen szétterülő lakóház felé. A főbejárat szokás szerint nyitva volt, amióta Paw vigyázott a házra, semmit sem kellett kulcsra zárni. Végigsietett a homályos folyosón, majd lihegve kopogtatott be a lány ajtaján. Mary álmából riadva nyitott ajtót a fiúnak.
- Hol van Paw? – rontott neki a sötét szobába lépve Ron.
- Hol lenne? – kérdezte a lány megütközve, - itt fekszik mellettem. Azzal a villanyt felkapcsolva az ágya mellé mutatott.
- Itt aztán nincs! – vágott a szavába a férfi. – Nem vetted észre, mikor ment el?
- Nem figyeltem – vallotta be Mary – az este elég sokáig olvastam még az ágyban, aztán amikor elálmosodtam lekapcsoltam a villanyt. Emlékszem, még megsimogattam a bundáját, mielőtt elaludtam. De miért keresed ilyen késő éjjel?
- Szörnyű érzésem támadt! – mondta Ron, és elmesélte gyanúját a lánynak.
- Te teljesen bolond vagy, kedvesem! – simogatta meg a fiú fejét. – Elment az eszed a féltékenységtől, hogy nem te alhatsz itt mellettem! Hogy megnyugodj, maradj itt velem, várjuk meg együtt ezt a kujtorgót.
Lekapcsolták a villanyt. A hold kékes fényében fürdő szobában világosan kirajzolódott az ablak négyszöge. A régi, ingás falióra egykedvűen számolta a perceket. Kéz a kézben, csendben várták a kutya visszatértét. Már alig tudták nyitva tartani szemüket, amikor megroppant a hó az ablak alatt. Mire észbe kaptak, Paw már bent is volt a szobában. Egy másodperc alatt megfordult, melső lábaival fellépett az ablakpárkányra. Fogával elkapta a kilincset és óvatosan behúzta maga mögött az ablakot. Azzal, mint aki jól végezte a dolgát, összegömbölyödött az ágy mellett.
Ron ekkor felkapcsolta a villanyt, és rákiáltott a kutyára:
- Hol csavarogtál, te szégyentelen?
Paw egy pillanatig döbbenten nézte a férfit, majd tajtékzó, tátott pofával ugrott neki. A fiú életét az mentette meg, hogy a rémülettől megrogyott a lába, így az ágy fölött átröpülő kutya elvétette a harapást. A szétdúlt szobában kísértetiesen csattant a félelmetes álkapocs. Ron a maga 180 fontjával igyekezett az őrjöngő bestiát valahogy megfékezni, de nem sok sikerrel. A véres agyarak egyre ott csattogtak a nyaka körül. Másodszor akkor menekült meg a haláltól, amikor Mary elkapta a kutya farkát és minden erejét megfeszítve lerántotta kedveséről. A teljesen megvadult kutya karikába görbülve mart hátra, mély, vérző sebet ejtve a lány vállán. Ezt a pillanatot használta ki a férfi, hogy két 44-es golyót eresszen közvetlen közelről a tajtékzó állat fejébe.
A hatalmas dörrenésekre megelevenedett a ház. John Tailor revolverét szorongatva, hálóingben rontott a csatatérré vált szobába. Suzy, a helyzetet átlátva azonnal a szomszéd orvosért telefonált, aki néhány percen belül megérkezett és elsősegélyben részesítette a sérülteket. Az alkalmazottak a megmerevedett Paw-ot vonszolták ki a szobából.

A későbbi vizsgálat megállapította, hogy Paw “ kettős életet˝ élt.
Éjjel és nappal mintaszerűen védte a saját területét, de kíméletlenül fosztogatta a környékbeli nyájakat. Az áldozatul esett bárányokon talált szőr- és nyálminták ezt egyhangúlag bizonyították.
Valószínűleg ő lehetett a farkasokat vezető óriási hím is, aki miután kiharcolta a falkákban egyedüli vezető szerepét, sajátos jelrendszerével a többiek tudtára adta, meddig szabad vadászniok. Ez védte meg John Tailor birtokát. Éjszakai rejtélyes eltűnéseinek ez volt az egyik magyarázata, a másik, hogy ilyenkor elégítette ki vérengző ösztöneit…

Az állatlélektannal foglalkozó tudósok sokáig vitatkoztak ezen az eseten, de sehogy sem tudtak megegyezni. Sokak szerint Paw hűséges maradt volna mindhalálig Maryhez, és a Ront ért támadás éppen a lány védelmében történt.

Mások szerint kitört belőle a természetes ösztön, a körülmények hatására lepattant róla a civilizáció vékony burka, és visszaváltozott azzá, ami volt: vérengző szibériai bestiává.
 

Szólj hozzá!

Címkék: novella történet kutya sztori

A bejegyzés trackback címe:

https://z-oo.blog.hu/api/trackback/id/tr891804067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.