HTML

Állatvilág Net

Nincs megjeleníthető elem

Utolsó kommentek

Tag feed

    Nincs megjeleníthető elem.

Állatvilág - a háziállatok és a vadon szava

Házi és vadállatok: videók, hirek, írások.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Külső feed

Houston we have a problem

Tag feed

    Nincs megjeleníthető elem.

Címkék

ajándék (1) akt (1) álaltvilág (1) állat (2) állatfilmek (1) állati (2) állatképek (1) állatmentés (1) állatok (4) állatorvos (1) állatvédelem (4) állatvédők (2) állatviadal (1) állatvilág (1) allatvilág (1) allergiás (1) alternatív (1) animal (1) antarktisz (1) anyám (1) barát (1) bérkilövő (1) bőrgyulladás (1) borz (1) celeb (2) cesar (2) channel (1) chile (1) cinema (1) delfin (2) delfinek (1) delta (1) dzsungel (1) eb (2) ecclestone (2) elmék (1) erdélyi (1) éva (1) expedíció (1) falkavezér (1) farkaskutya (1) fegyelem (1) felmelegedés (1) filmek (1) fióka (1) fog (1) fogászat (1) fogszuvasodás (1) fóka (1) fórum (1) geographic (1) globális (1) gólya (1) gyereknek (1) gyógyászat (1) hal (1) hányás (1) harc (1) hasmenés (1) háziállat (2) hím (1) hirdetések (1) homeopátia (1) homo (1) homoszexuális (1) horváth (1) húsvét (1) identitás (1) ingyenmozi (1) jelölés (1) juhász (1) juhászkutya (1) kaland (1) kalap (1) képek (1) kilövés (1) kirándulás (1) kiskedvencek (1) klímakonferencia (1) könyv (1) kutya (10) kutyadoki (1) kutyafajta (1) kutyafuttató (1) kutyaharapás (1) kutyák (3) kutyaképzés (1) kutyatámadás (1) kutyaviadal (1) légzőszervi (1) lelövés (1) lovak (1) macsak (1) macskák (1) majom (1) marketing (1) maugli (1) megbetegedések (1) mérgezések (1) merle (1) mesefilmek (1) mezelen (1) microchip (1) mikrocsip (1) millan (2) mónika (1) mozgásszervi (1) mozi (1) műsor (1) műtétek (1) national (1) német (1) novella (5) nude (1) nyúl (1) nyuszi (1) panaszok (1) peta (3) pingvin (1) pitbull (1) planet (1) pókaszbásúak (1) pornósztár (1) puma (1) rajzfilmek (1) rákok (1) reggeli (1) reklám (1) reklámvideó (1) rendelet (1) rendőrautó (1) rendőrség (1) róka (1) rovarok (1) rtl (1) sétáltatás (1) show (1) sorozat (1) szépségkirálynő (1) szovjet (1) sztárok (1) sztori (2) tamara (1) thén (1) tiltott (1) történet (5) törvény (1) tyúk (1) űzi (1) vadállat (1) vadállatok (3) vadász (1) vadat (1) vadőr (1) vau (1) vetítés (1) vicces (1) videók (1) viselkedés (1) viselkedészavar (1) viselkedészavarok (1) Címkefelhő

Friss topikok

Linkblog


A Lord ajándéka

2010.02.25. 21:04 allatvilag

˝Dús, hosszú, szőke haja kibomolva tekergett gyűrött párnáján. Kéjtől hullámzó, aranypihés, lapos hasán - felhúzott, széttárt combjai között - égnek meredő farokkal, zacskó fülekkel, hosszú, erős orrát leszegve, lefetyelő nyelvével a “ Basset Hound˝, a kedves kis Bobby kutya munkálkodott… ˝

A tenger felől alacsonyan szálló, fekete felhőket hajtott az orkán a szárazföld fölé. A fák alázatosan görnyedtek földig, a keskeny aszfaltos úton óriási tócsákba gyűlt az esővíz. Az öreg Lord MacLean királykék Jaguárja sivító gumikkal fordult az ősi skót kastély bejáratához. A kétszáz lóerős motor utolsó hörrenésére libériás inas jelent meg az ajtóban, kezében óriási, nyitott fekete esernyővel.
- Üdvözlöm a házban, Uram! - tartotta parapléját kocsijából kilépő gazdája fölé.
- Jó napot, Williams! - húzta össze magán felöltőjét az idős lord. - Kérem vegye ki a kocsiból azt a kosarat, és hozza utánam a dolgozószobámba.
- Igenis, Uram! - emelte fel a díszesen csomagolt holmit az inas. Nem volt nehéz, alig néhány fontot nyomhatott az egész. Ahogy elegánsan, maga előtt tartva vitte gazdája után, úgy érezte, mintha megmozdult volna a tartalma… Világosan érezte, valami élőlény lehet a csomagban, nem pedig élettelen tárgy. A sötét tölgyfa burkolatú dolgozószobában óvatosan tette le terhét a hatalmas íróasztalra.
- Köszönöm, Williams, elmehet! - intett a lord. - Kérem, szóljon a feleségemnek, hogy megérkeztem és itt várom.
- Azonnal, Uram! - fordult sarkon az inas, azzal fejét méltóságteljesen hordva kivonult a szobából, hogy értesítse Mrs. MacLeant férje megérkeztéről.

A lord az ablak melletti bárpulthoz lépett és töltött magának egy serryt. Az italt kóstolgatva kiválasztott egy szivart, ujjaival szakértően végigropogtatta, ráérősen levágta a végét, majd arany öngyújtója tüzével meggyújtotta a Havannát. Bodor füstfelleget pöfékelve telepedett le a kandalló előtt álló öblös karosszékbe, lábát messzire előrenyújtva élvezettel nézett a kavargó lángokba.
A Skót-felföldről lezúduló viharos szél hol mély basszus hangon dorombolt, hol elkárhozott lélekként sikongatott az ősi kastély füstös kürtőjében. A lángok, mintha láthatatlan karmester irányította volna őket, táncot jártak a hangra. Hol sunyin meglapultak, egy pillanatra sötétségbe borítva az óriási szobát, hol villámgyorsan felugrottak, vörös és sárga fénnyel ragyogva be az ódon bútorokat.

A folyosó felől halk léptek koppanása hallatszott, a feltáruló ajtóban csinos fiatal hölgy állt.
- Jó estét, drágám! - ugrott fel a lord, s karját kitárva sietett ifjú hitvese elé.
- Oh, drága John! - omlott a férfi vállára a fiatalasszony. - Rettenetesen féltettem ebben a szörnyű viharban! Úgy hallottam, egész Észak-Skóciában ilyen pocsék az idő. Aberdeentől egészen az Orkney-szigetekig tombol az orkán. Nagyon örülök, hogy sikerült épségben hazajutnia. De mesélje el kérem, miért késett el a teáról?
- Először is foglaljon helyet itt a tűz mellett kedvesem - ültette le ifjú nejét a lord, - azután töltök magának is egy pohár serryt, végül válaszolok minden kérdésére.
Mrs. MacLean kényelmesen elhelyezkedett karosszékben. Selyemharisnyás lábát a lobogó lángok felé nyújtva várta férje beszámolóját. Az idős lord gyengéd csók kíséretében nyújtotta kedvesének poharát.
- És most jöhet a történet - telepedett asszonya mellé a férfi. - Az egész ott kezdődött, hogy holnap lesz egy éve, amikor megismertem magát, drágám. Amint megláttam a Keith melletti parkban a kicsi kutyájával sétálni, megdobbant a szívem! Ez az ifjú hölgy, - mondtam magamban - ha még nincs férjnél, csakis az én feleségem lesz! Régi barátunk, MacMullock még aznap délután bemutatott bennünket egymásnak. Egy hónap múlva megkértem a kezét és már lassan fél éve, hogy a feleségem és e kastély úrnője lett…
- De drága John! Ezt én éppen olyan jól tudom, mint maga! Igaz, nem tartom annyira pontosan számon az időpontokat, de azért a lényeges dolgokra emlékszem. Nem mindennap kéri meg az ember kezét egy lord! Nem mindennap lehet részese egy ilyen csodálatos esküvőnek, és sajnos nem mindennap veszít el az ember egy hű barátot… Szegény kicsi Bobby kutyám! Olyan kedves volt, olyan drága! Nagyon hiányzik selymes pofácskája; bársonyos szőre; hosszú, erős orra; puha, érdes nyelve… Pont az esküvőt megelőző nap lőtte le a papa. Véletlenül, fegyvertisztítás közben sült el a revolvere.
- Tudom, kedves Maud! És most érkeztem el mondanivalóm lényegéhez! Észrevettem, hogy azóta is mennyire bánkódik szegény Bobby elvesztése miatt. Nos, néhány napja megláttam a városban az állatkereskedőnél valamit…
- John! - sikoltott fel a fiatalasszony, - csak nem…
- De igen, drágám! - mosolygott feleségére a férfi. - Pont olyan, mint Bobby! De döntse el maga. Ott van a kosárban az íróasztalon.
Az asszony izgatottan bontotta fel a díszes csomagolást. A hajlékony vesszőből font kosárkában összegömbölyödve parányi kölyökkutya szuszogott. Orrocskáját parányi farkincája alá dugta, rövid kis lábacskáit maga alá húzva szinte betakarózott óriási, lepsi füleivel.
- Istenem John, egy basset… egy igazi basset hound, pont olyan, mint szegény Bobby volt. - örvendezett Maud.
- Igen drágám, pont olyan. A kereskedő szerint abból a kennelből való, ahonnan Bobby is származott. - mondta a lord. - Olyan nyolc hetes lehet. Úgy gondoltam, ennél szebb ajándékot úgy sem tudnék adni magának…
- Így van drága barátom - ölelte magához az ébredező kis jószágot Mrs. MacLean, - ez a legszebb ajándék, amit megismerkedésünk évfordulójára kaphattam. Ugyanolyanra fogom nevelni, tanítani, ugyanúgy fogom szeretni, mint szegény Bobbymat. Olyan boldog vagyok! Nagyon köszönöm magának!

Egy év telt el…
A tenger felől alacsonyan szálló fekete felhőket hajtott az orkán a szárazföld fölé. A fák alázatosan görnyedtek földig, a keskeny aszfaltos úton óriási tócsákba gyűlt az esővíz. Az öreg Lord MacLean királykék Jaguárja sivító gumikkal fordult az ősi skót kastély bejáratához. A kétszáz lóerős motor utolsó hörrenésére libériás inas jelent meg az ajtóban, kezében óriási, nyitott fekete esernyővel.
- Üdvözlöm a házban, Uram! - tartotta parapléját a kocsijából kilépő gazdája fölé.
- Jó napot, Williams! - húzta össze magán felöltőjét az idős lord. - Kérem vegye ki a kocsiból azt a csomagot, és hozza utánam a dolgozószobámba.
- Igenis, Uram! - emelte fel a díszesen csomagolt holmit az inas. Nem volt nehéz, alig néhány fontot nyomhatott az egész. Elegánsan maga előtt tartva vitte gazdája után. A sötét tölgyfa burkolatú dolgozószobában óvatosan tette le terhét a hatalmas íróasztalra.
- Köszönöm, Williams, elmehet! - intett a lord. - Kérem, szóljon a feleségemnek, hogy megérkeztem és itt várom. Illetve nem! - gondolta meg magát -, magam megyek hozzá! Így nagyobb lesz a meglepetés!
- Ahogy kívánja, Uram! - fordult sarkon az inas, azzal fejét méltóságteljesen fennhordva kivonult a szobából.

Az öreg lord ajándékát, egy drága, Ming-dinasztia korából származó kínai porcelánvázát hóna alá kapva óvatosan lépkedett a faburkolatú, sötét folyosón felesége lakosztálya felé. Mindenfelől ősei tekintettek le rá a falakról, a megfeketedett festményekről. Némelyik szeméből szemrehányást vélt kiolvasni:
“ - Ostoba vénember! Elvenni egy ötven évvel fiatalabb nőt? Nem félsz a szarvaktól?˝
Mások tekintetéből pedig ez sugárzott:
“ - A mi vérünk! Elvenni egy ötven évvel fiatalabb nőt! Ez igen, ne félj semmitől!
Bizonytalanul nyitott be felesége lakosztálya ajtaján. Nem is emlékezett rá pontosan, mikor járt nála utoljára.
- Pontosan egy éve, - jutott eszébe hirtelen. - Amikor az új Bobbyt ajándékoztam Maudnak! Milyen gyorsan elment ez az esztendő!
Lába mélyen süppedt a padlót borító vastag szőnyegbe. Nesztelenül ért Mrs. MacLean hálószobája elé. A résre nyitott ajtón keresztül furcsa hangok szűrődtek ki. Lihegés, sóhajtás, nyöszörgés… mindez valami cuppogó, csámcsogó szuttyogással vegyítve…
A lord óvatosan belesett a szobába. Feleségét látta bent kedves, selymes pofácskájú, bársonyos szőrű kis Bobby kutyájával…
Maud az ajtóval szemben az óriási ágyon feküdt csukott szemmel, meztelenül, karjait szétvetve. Dús, hosszú, szőke haja kibomolva tekergett gyűrött párnáján. Kéjtől hullámzó, aranypihés, lapos hasán - felhúzott, széttárt combjai között - égnek meredő farokkal, zacskó fülekkel, hosszú, erős orrát leszegve, lefetyelő nyelvével a “ Basset Hound˝, a kedves kis Bobby kutya munkálkodott…
 

Szólj hozzá!

Címkék: novella történet sztori

Kutyavilág

2010.02.24. 11:05 allatvilag

˝Ha a lánynak dolga akadt a városban, Paw indulás előtt kényelmesen elheveredett a terepjáró hátsó ülésén. Óriási, busa fejét Mary vállára fektetve érdeklődve nézte az elsuhanó tájat. Az első időkben gazdija pórázon vezetve magával vitte bevásárlásaira, de azóta, hogy egy alkalommal fejével fellökött egy részegen handabandázó polgárt, inkább a légkondicionált kocsiban hagyta. Egyszer előfordult, hogy egy jótékonysági előadás hosszasan elhúzódott, és sűrű sötétség borult a terepjáróban várakozó Pawra. Két csavargó könnyű prédának vélte a gazdagon felszerelt autót, így kellő körültekintés nélkül nyitotta ki az ajtaját. Az elkövetkező néhány másodpercről nagyon keveset tudtak kiszedni belőlük a rendőrök, miután a kórházi ágyon magukhoz tértek. Az egyiknek az egész jobb karját amputálni kellet, a másik megúszta néhány ujjának és fél lábikrájának elvesztésével˝

John Tailor dzsipjének széles kerekei nagyokat döccentek a mély kátyúk borította erdei úton. A gödrökben meggyűlt esővíz sisteregve vált ketté a bütykös gumik alatt, bőségesen öntözve a terepjáró páncélozott alját. Az út fölé hajló fák, bokrok ágai halk surrogással simították végig a metálzöld karosszériát. A csaknem háromszáz lóerős, turbófeltöltős motor mérges morgással repítette a nehéz autót a keskeny, kanyargós makadámúton hegynek fel, völgynek le. A kocsiban ülők néha csak a falevelek között fel-felvillanó kék eget látták a szélvédőn keresztül, amikor egy erős emelkedőn kapaszkodtak fel, máskor pedig a tócsák felszínéről visszaverődő napsugarak vakították el őket, ha egy meredek lejtőn ereszkedtek lefelé. John Tailor egyik kezével a kormányt szorította, másikkal pedig lányát, Maryt ölelte át. Az autó csúszkálását az erősebb kanyarokban harsány nevetéssel nyugtázták, miközben az automata differenciálzár stabilizálta a meg-megfaroló gépet. A kényelmes hátsó ülésen Mrs. Suzy Tailor egy térképet böngészve irányította férjét az erdei utak szövevényében céljuk felé. Bár maximálisan osztozott családtagjai jókedvében, most kissé idegesen pillantott ki a füstszínű ablakon. A térképen egyre sűrűsödtek a tengerszint feletti magasságot jelentő fekete vonalak, a pirossal jelölt út ezek között kanyargott és egy helyen teljesen megközelítette a kékkel jelzett folyót.
- Figyelj Johny, mindjárt odaérünk a vízhez! – tette tenyerét figyelmeztetésül férje széles vállára.
Szinte még ki sem mondhatta, amikor a fák alkotta alagút véget ért és hirtelen kibukkantak a napfényre. Óvatosan fékezve álltak meg az út szélén. Csodálatos panoráma tárult a szemük elé: balra sűrű, sötét fenyves kúszott felfelé a meredek hegyoldalon, jobbra sebes folyású, kristálytiszta hegyi folyó rohant fehér sziklák között kanyargó medrében. Előttük, a fenyves és a folyó között smaragdzöld fűvel borított völgy terült el.
Közepén faragott gerendákból ácsolt, tekintélyes udvarház állt. Körben karámok, fészerek, és mindenféle más, a gazdálkodáshoz szükséges egyéb épület. A karámban – a távolság ellenére is jól felismerhetően – több hátasló kergetőzött. Messze, a távolba vesző folyó partján hatalmas birkanyáj legelt.
- Hát ez az a birtok, drágám! – ölelte át feleségét a férfi. – Ez az a hely, ahol kipihenhetjük magunkat, ahol elfelejthetjük az egész New York-i nyüzsgést, rohanást, káoszt. Ahol nincs kábítószer, utcai rablás. Ahol tiszta a levegő, a föld, a víz. Itt fogunk gazdálkodni, lovakat, birkákat tenyészteni. A városi üzletet továbbviszi fiunk, kicsi Johny. Mary pedig néhány év múlva férjhez megy, szül nekünk néhány stramm unokát…
- Édesapa, te mindig viccelsz! – simult apjához a leány, miközben karját édesanyja nyaka köré fonta. – A férjhezmenésről és unokákról egyelőre ne beszéljünk! Ha itt lesz az ideje, úgyis szólok!
- Két bolond Tailor! – ölelte át mindkettőjüket az asszony. – Még jóformán csak madártávlatból láttam azt a helyet, ahol a további életemet eltöltöm, és ti máris unokákat terveztek ide! Lehet, hogy rajtunk kívül nincs is teremtett lélek a környéken, fiatal, férjnek valóról meg nem is beszélve…
- Nagyon tévedsz, Suzy! – mutatott a ház felé Tailor. – Ha jól látom, egy “ teremtett lélek˝ vágtat felénk lóháton.
- Úgy ám! – helyeselt apjának a lány, távcsövét szeméhez emelve -, még pedig fiatal, férfi…
- És talán férjnek való? – csípett a lány kerek fenekébe Suzy.
- Az majd kiderül… - súgta a távcső mögül a lány. – Minden esetre szemrevaló!…
Pár perc múlva már a patkolatlan paták dobogását is hallották, ahogy a lovas vad vágtában közeledett feléjük. Kisvártatva szilaj musztáng torpant meg az autó előtt. A hátán ülő sudár, fiatal legény könnyed mozdulattal fogta vissza vágtató paripáját, fürgén leugrott a lóról és mosolyogva nyújtotta kezét Tailor felé.
- Üdvözlöm a birtokon, Mr. Tailor! Ron Shepherd vagyok, az ön juhásza. Az öreg Ted engem bízott meg, hogy fogadjam önöket, mert neki egy kis gondja támadt az egyik szomszéddal, Ben Stealerrel.
- Üdvözlöm, Mr. Shepherd! Sajnálom, hogy Ted nem lehet itt. Bemutatom a feleségem, Mrs. Suzy Tailort és a lányomat, Maryt.
- Nagyön örülök, hölgyeim! – fordult a fiatalember a két nő felé. – Remélem, jól fogják érezni magukat nálunk, itt Montanában. Ha megengedik, most előre mennék. Megmutatom a házat. Kérem, kövessenek!
Néhány óra múlva együtt kávézott a család az óriási nappaliban a terméskő kandalló előtt. Túl voltak már az első bemutatkozásokon, megnézték a lovakat a karámban, teheneket az istállóban, a birkákat kint a legelőn. Elfogyasztották első vacsorájukat és most kissé fáradtan, de nagyon boldogan cseréltek véleményt benyomásaikról.
- Azt hiszem, jó vásárt kötöttünk – kevergette gőzölgő kávéját Tailor. - A ház alig néhány éve épült, kitűnő állapotban van. A karámok, istállók szintén. Az állatok egészségesek, jól gondozottak. A legelők dúsak. Ted szerint értékesítési gondjaink sem lesznek, a farm mindig híres volt termékei jó minőségéről. Úgy gondolom, boldogan fogunk itt élni.
- Én is így gondolom – nézett férjére Suzy. – Nagyon tetszik minden, nem bántam meg, hogy látatlanban rád bíztam az egész farmvásárlást. Tudtam, hogy most sem csalódom benned drágám. Egy dolog aggaszt csak már napok óta.
- Mi nyomja a lelked kedvesem?
- Mary sorsán gondolkodom. Jól tettük-e, hogy egy 20 éves lányt kiszakítottunk a megszokott környezetéből, a barátai közül és elhoztuk ide a világ végére, Montana és Észak-Dakota határára, a vadonba.
- Ugyan már, édesanya! – pattant fel Mary. – Úgy beszélsz rólam, mint valami fogyatékos nőről. Bízd csak rám a dolgot, az életemmel én rendelkezem! New Yorkban hiába volt körülöttem száz és száz férfi, ha egyik sem tetszett. Lehet, hogy itt csak egyet találok, és mindjárt ő lesz az igazi…
- Na, nézd csak a nagyszájú lányát! – nevetett feleségére John Tailor. - Már látom Ron szomorú sorsát.
- Csak nem rólam beszélnek? – lépett kalapját levéve a szobába a fiatalember. Kezében szürkés-barnás gombolyagot tartott.
- Foglaljon helyet Mr. Shepherd – invitálta beljebb a férfit Suzy. – Éppen arról beszéltünk, hogy Mary életére milyen hatással lesz a lakóhelyváltozás, hogy elhagyta városi iskolatársait, barátait. Talál-e magának új barátokat?
- Én is ebben a dologban zavarnám önöket – mosolyodott el Ron, és a kezében tartott “ szőrcsomót˝ Mary felé nyújtotta. – Tessék, Miss. Tailor, ezt magának hoztam!
A lány bátortalanul nyúlt az ajándék után. Nem tudta elképzelni, mi lehet ez a “ szőrcsomó˝? Ahogy kezébe vette a meleg, puha csomagot, egyszer csak hangosan felsikított:
- Hiszen ez egy kutyus! – kiáltotta, és magához ölelte a lassan mozduló pelyhes csomagot. Mary ujjai közül először egy, azután még egy, majd még két apró lábacska, azután egy pici, kunkori farkinca bújt elő. Ahogy az asztalra állította az öklömnyi ebecskét, két csillogó szem tűnt elő a sűrű, pihés kölyökszőr közül. Kíváncsian nézett körül az állólámpa erős fényében. Érdes, piros nyelvét kivillantva hatalmasat ásított, majd hátát homorúra görbítve odapisilt az asztal fényezett lapjára. Azzal, mint aki jól végezte dolgát, visszaballagott Mary elé és hangosan rávakkantott.
Néhány pillanatra néma csend telepedett a szobára, majd szinte egyszerre tört ki a nevetés mindenkiből.
- Hát te aztán szépen bemutatkoztál – nézett tettetett szigorral a kis kutyára Ron. – Én idehozom őkelmét, hogy Miss. Mary játszótársa, majd testőre legyen, és tessék szégyenbe hoz a neveletlenségével!
- Hát felszentelte az asztalt, annyi bizonyos – törölgette a nevetéstől kicsordult könnyeit Tailor. – Mary biztosan örül az új pajtásnak, Mr. Shepherd. De hogy “ testőr˝ lenne, az egy kissé erős túlzás, nem igaz?
- Nem, Mr. Tailor. Ez a kutyus egy valódi kaukázusi pásztorkutya. Méghozzá a síkvidéki fajtából. Erős, szilaj, félelmet nem ismerő, szinte fékezhetetlen. Egyetlen egy “ gazdát˝ ismer el, aki parancsolhat neki: azt, akit szeret. Azért az életét is odaadja. A család, a “ csapat˝ többi tagját sem bántja, tudomásul veszi, hogy vannak. A “ gazdi˝ barátai. De nem “ gazdik˝! Mindenki más, aki a területre téved, ellenség! Azokat pedig meg kell ölni!
- Ne ijesszen meg bennünket, Ron! – törölte le az asztalt mosolyogva Suzy. - Ez a kis vakarcs ilyen vadállat lenne?
- Ne felejtsd el édesanya, hogy a legvérengzőbb tigris is pelyhes kis apróság kölyök korában! – kelt a fiú védelmére a lány. – Meséljen még jövőbeni testőrömről Ron!
- Ez a fajta nagyon divatos lett mostanában elsősorban Európában, de az utóbbi időben az Államokban is. Leginkább telephelyek őrzésére használják nagy testi ereje, vadsága, szilajsága és nem utolsó sorban igénytelensége miatt. Ennek a kölyöknek a szüleit néhány éve, a peresztrojka idején az akkori Szovjetunióból kivándorolt Fekete-tengeri matróz csempészte be Kanadába. Egy kamionsofőr barátom vette meg tőle odaát a két meglehetősen leromlott állatot. Áthozta őket titokban a határon, és egy tenyészetet indított. Ma négy embere csak ezeknek a “ vadállatoknak˝ a szaporításával foglalkozik. Úgy tudom, a texasi határőrség már érdeklődött nála esetleges vásárlás céljából…
- A texasi határőrség? Miért jönnének kutyákért ilyen messzire, a kanadai határ közelébe?
- Bizonyára tudják, a texasiaknak rengeteg bajuk van a Mexikóból beszivárgókkal… Ezért érdeklődnek a barátomnál a kaukázusiak után.
- És ezek a kutyák alkalmasak lennének erre a feladatra?
- Bátran állíthatom, igen. Az oroszok már nagyon rég óta ilyen célra tenyésztik őket. Nem hallottak még Alexander Szolzsenyicinről? Ő szintén a volt Szovjetunióból emigrált. Orosz író. Jó néhány éve él már nálunk. Rebellis nézetei miatt hosszú éveket töltött szibériai munkatáborokban. Az ottani élményeit “ Gulag szigetvilág˝ címmel írta meg. Én is innen tudok ezekről a dolgokról. A munkatáborokat nevezték “ GULAG˝-oknak. Több száz mérföldre minden lakott helytől, Szibéria belsejében hozták létre őket, még a jó öreg ˝Joe bácsi˝ idejében. Tudja Mary, kit hívtunk mi, amerikaiak “ Joe bácsinak˝? A második világháború alatt Sztálint, a Szovjetunió akkori vezetőjét. De térjünk vissza a táborokra. Elítéltek – köztörvényesek és politikaiak vegyesen – éltek ezekben. Erdőt irtottak, utakat, vasutakat építettek, részt vettek a Volga – Fehér-tenger csatorna építésén, olaj-, gáz- és villamos vezetékek építésénél. Ezeket a néha ténylegesen fizikailag, vagy csak politikailag veszélyes embereket a szibériai őserdőben, a tajgában őrizni kellett. Ehhez rengeteg őrre lett volna szükség. Azoknak egyenruha, lakás, fizetés, család, stb.… És akkor valaki jött a kitűnő ötlettel: a kaukázusi juhászkutyák! Vadak, vérengzőek, igénytelenek… Nem kell mást tenni, mint kiengedni őket a tábort övező őserdőbe. Havonta egyszer-kétszer valami döghúst az etetőkbe… Nem kívánnak más törődést, mint a kölykezéskor egy odút, némi plusz eleséget, azután, ha megerősödtek a kölykök, irány kifelé, vissza a vadonba! Állandó harc a prédáért az őshonos farkasfalkákkal, a természet erőivel, a hideggel, faggyal, hóval, jéggel; nyáron a milliónyi szúnyoggal, léggyel, kullanccsal, egyéb vérszopóval… De ezek a kutyák túlélték. És jaj volt annak a szerencsétlennek – legyen akár rablógyilkos, akár politikai elítélt – akit szökés közben elkaptak az erdőben. A szemtanúk szerint még csontokat is csak ritkán találtak…
- Teljesen megrémítette a nőket Mr. Shepherd – mosolygott Tailor Ronra. Majd lányához fordult: - Mi a válaszod Mary, elfogadod Mr. Shepherd ajándékát?
- Egy kicsit engem is megdöbbentettek a hallottak – nézett apjára a lány -, de azt hiszem, elfogadom a kihívást! Ha ez a “ Sátán kutyája˝ megérzi, ki szereti, biztosan jó barátok leszünk!
- Te tudod, hogy döntesz kislányom – fordult a csöppnyi ebet dédelgető Maryhez édesanyja. - Azt hiszem, ha már elfogadtad az ajándékot, legjobb lenne mindjárt a “ névadót˝ is megtartani, ha a “ keresztelőt˝ ez a kis gombóc elintézte is saját maga.
- Így van Miss. Mary. Legyen maga a keresztanya. Milyen nevet ad a jövendő testőrének?
- Ahogy itt döncölgetem, dédelgetem ezt a kis pisist, egyre inkább feltűnik, mekkorák a tappancsai. Legyen a neve “ Paw˝ azaz Mancs!


Az eltelt három év alatt Mary és Paw szinte teljesen egymáshoz nőttek. Az első napokban cumisüvegből etette kis barátját. Később a legjobb falatokat szedte össze neki a konyhán. (Paw, mintegy meghálálva a gondoskodást, rohamosan nőtt, növekedett. Fél éves korában két láb marmagasságot és 100 font súlyt ért el. Másfél évesen 160 fontot nyomott és két hátsó lábára felágaskodva magasabb volt a hat és fél láb magas Ronnál. Dinamizmusa, rugalmassága, ereje páratlan volt. A birtok összes többi kutyája meghódolt neki, elismerte vezérének. Hamarosan a környező farmok gazdái is megtanulták, jobb, ha saját kutyáikat nem engedik elcsavarogni…)
Paw napjait Mary nyomában járva töltötte. Ha a lány kilovagolt, mérföldeken keresztül követte lomhának tűnő, de kitartó ügetéssel. Gazdája többször provokált versenyt musztángja és a kutya között. Igaz, a ló és lovasa rövid vágtában gyorsabbnak bizonyult, de mire a tajtékosra hajszolt paripa ügetésre váltott át, Paw már ott loholt újra közvetlenül mellettük.
Ha a lánynak dolga akadt a városban, Paw indulás előtt kényelmesen elheveredett a terepjáró hátsó ülésén. Óriási, busa fejét Mary vállára fektetve érdeklődve nézte az elsuhanó tájat. Az első időkben gazdija pórázon vezetve magával vitte bevásárlásaira, de azóta, hogy egy alkalommal fejével fellökött egy részegen handabandázó polgárt, inkább a légkondicionált kocsiban hagyta. Egyszer előfordult, hogy egy jótékonysági előadás hosszasan elhúzódott, és sűrű sötétség borult a terepjáróban várakozó Pawra. Két csavargó könnyű prédának vélte a gazdagon felszerelt autót, így kellő körültekintés nélkül nyitotta ki az ajtaját. Az elkövetkező néhány másodpercről nagyon keveset tudtak kiszedni belőlük a rendőrök, miután a kórházi ágyon magukhoz tértek. Az egyiknek az egész jobb karját amputálni kellet, a másik megúszta néhány ujjának és fél lábikrájának elvesztésével. Életüket csak az mentette meg, hogy Mary már hallótávolságban volt a kocsitól, amikor az eset történt. Parancsára Paw nyugodtan visszamászott helyére a hátsó ülésre, és vértől maszatos pofáját nyalogatva ártatlan képpel bámult ki a parkolóban nyüzsgő mentősökre és rendőrökre. Az esetet a bíróság egyértelműen jogos önvédelemnek minősítette, külön kiemelve, hogy a két csavargót rablógyilkosságért körözték. Nagy valószínűséggel az életét köszönheti “ testőrének˝ a lány, hiszen nagyon könnyen áldozatul eshetett volna az autót éppen kifosztó bűnözőknek.
Ezek után a kutya természetesen még nagyobb szeretetnek örvendett, mint eddig. Mary elhatározta, ezen túl még éjszakára sem válik meg kedvencétől, így Paw pokrócát a saját ágya mellé terítette, és ettől fogva egy szobában aludt vele. Ron néha tréfásan megjegyezte, hogy rá talán már nincs is szüksége, de a lány forró csókjaival mindig megnyugtatta féltékeny szerelmét.
A lány ablaka egész nyáron át éjjel-nappal tárva-nyitva állt. A hűvösebb idő beköszöntével is csak behajtotta az ablaktáblát, hogy a kutya bármikor szabadon járhasson ki-be. Paw hatalmas testét meghazudtoló könnyedséggel szökkent ki és be a résnyire nyitott ablakon. Mindezt olyan csöndben, szinte hangtalanul tette, hogy Mary észre sem vette. Sokszor csak abból vett tudomást az állat jelenlétéről, hogy az ágya mellé lenyúlva ujjai Paw durva bundájába markoltak. Ilyenkor a biztonság tudatával aludt el nyugodtan újra.

Paw jelenléte nem csak a lány életére volt nyugtató hatással. Az eddig a nagy havazások idején a környéken előforduló farkastámadások elmaradtak. John Tailor állatállománya szépen gyarapodott, a juhászok nyugodtan aludták át az éjszakát, a nyájakat őrző kutyák degeszre híztak a semmittevéstől. Az egész völgyre idilli béke költözött.
Távolról, a környező hegyeket borító fenyvesekből gyakran hallották ugyan a farkasok keserves vonítását, de azok nem merészkedtek közelebb, messzire elkerülték a Tailor-farm környékét. Kezdett elterjedni a mondás a gazdaságban dolgozók között, hogy “ ebben a kutyában a sátán lakozik, azért nem mernek közelebb jönni a bestiák!˝ John Tailor csak nevetett az egészen és azt mondta rá Ronnak: “ mit bánom én, akár a sátán is lehet benne, az a fő, hogy vigyázzon a birtokra és Maryre!˝

Ebben az időben kezdtek suttogni az emberek, hogy egy különösen óriási farkas jár az erdőkben. Hatalmas lábnyomait többen is látták a hóban, vackára rátalálni azonban soha sem sikerült, mert valami különös érzékkel tudta kiválasztani azokat a helyeket, ahol nyom nélkül eltűnt. Egyes vadászok állították, hogy holdfényes téli éjszakákon látták is egy-egy farkascsorda előtt vágtatni, amint valamilyen vadat űztek. Puskavégre kapni azonban senkinek sem sikerült. Hamarosan beszélni kezdték azt is, hogy a környező birtokosok nyájait farkasok tizedelik. Innen is, onnan is jelezték, hogy 2-3, vagy több állatot is megölnek egy éjszaka. A legfurcsább az egészben – mondták a pásztorok -, hogy nem tépik szét a megölt juhokat, hanem csak a vérüket szívják ki.
John Tailor hitte is ezeket a mende-mondákat, meg nem is. Ron Stepherdet azonban nem hagyta nyugton a dolog. Este, lefekvés után is a titokzatos kártevő járt az eszében.
- Óriási, erős farkas – gondolta -, aki tiszteletben tartja Paw területét… Nem tépi szét a birkát, csak a vérét szívja ki… Tehát nem éhes, csak a vér ízéért öl… Ez csak Paw lehet! – gyúlt világosság a fiatalember agyában. – Lehet, hogy Mary egy gyilkos vadállattal alszik egy szobában? – járta át a borzalom a tagjait. – És én szabadítottam a nyakára! – ugrott ki az ágyból a fiú. – Azonnal figyelmeztetnem kell őt!
Sietve húzta magára ruháit, felkapta az asztalon heverő fegyverét, aztán futva sietett a holdfényben fürdő réten át a szélesen szétterülő lakóház felé. A főbejárat szokás szerint nyitva volt, amióta Paw vigyázott a házra, semmit sem kellett kulcsra zárni. Végigsietett a homályos folyosón, majd lihegve kopogtatott be a lány ajtaján. Mary álmából riadva nyitott ajtót a fiúnak.
- Hol van Paw? – rontott neki a sötét szobába lépve Ron.
- Hol lenne? – kérdezte a lány megütközve, - itt fekszik mellettem. Azzal a villanyt felkapcsolva az ágya mellé mutatott.
- Itt aztán nincs! – vágott a szavába a férfi. – Nem vetted észre, mikor ment el?
- Nem figyeltem – vallotta be Mary – az este elég sokáig olvastam még az ágyban, aztán amikor elálmosodtam lekapcsoltam a villanyt. Emlékszem, még megsimogattam a bundáját, mielőtt elaludtam. De miért keresed ilyen késő éjjel?
- Szörnyű érzésem támadt! – mondta Ron, és elmesélte gyanúját a lánynak.
- Te teljesen bolond vagy, kedvesem! – simogatta meg a fiú fejét. – Elment az eszed a féltékenységtől, hogy nem te alhatsz itt mellettem! Hogy megnyugodj, maradj itt velem, várjuk meg együtt ezt a kujtorgót.
Lekapcsolták a villanyt. A hold kékes fényében fürdő szobában világosan kirajzolódott az ablak négyszöge. A régi, ingás falióra egykedvűen számolta a perceket. Kéz a kézben, csendben várták a kutya visszatértét. Már alig tudták nyitva tartani szemüket, amikor megroppant a hó az ablak alatt. Mire észbe kaptak, Paw már bent is volt a szobában. Egy másodperc alatt megfordult, melső lábaival fellépett az ablakpárkányra. Fogával elkapta a kilincset és óvatosan behúzta maga mögött az ablakot. Azzal, mint aki jól végezte a dolgát, összegömbölyödött az ágy mellett.
Ron ekkor felkapcsolta a villanyt, és rákiáltott a kutyára:
- Hol csavarogtál, te szégyentelen?
Paw egy pillanatig döbbenten nézte a férfit, majd tajtékzó, tátott pofával ugrott neki. A fiú életét az mentette meg, hogy a rémülettől megrogyott a lába, így az ágy fölött átröpülő kutya elvétette a harapást. A szétdúlt szobában kísértetiesen csattant a félelmetes álkapocs. Ron a maga 180 fontjával igyekezett az őrjöngő bestiát valahogy megfékezni, de nem sok sikerrel. A véres agyarak egyre ott csattogtak a nyaka körül. Másodszor akkor menekült meg a haláltól, amikor Mary elkapta a kutya farkát és minden erejét megfeszítve lerántotta kedveséről. A teljesen megvadult kutya karikába görbülve mart hátra, mély, vérző sebet ejtve a lány vállán. Ezt a pillanatot használta ki a férfi, hogy két 44-es golyót eresszen közvetlen közelről a tajtékzó állat fejébe.
A hatalmas dörrenésekre megelevenedett a ház. John Tailor revolverét szorongatva, hálóingben rontott a csatatérré vált szobába. Suzy, a helyzetet átlátva azonnal a szomszéd orvosért telefonált, aki néhány percen belül megérkezett és elsősegélyben részesítette a sérülteket. Az alkalmazottak a megmerevedett Paw-ot vonszolták ki a szobából.

A későbbi vizsgálat megállapította, hogy Paw “ kettős életet˝ élt.
Éjjel és nappal mintaszerűen védte a saját területét, de kíméletlenül fosztogatta a környékbeli nyájakat. Az áldozatul esett bárányokon talált szőr- és nyálminták ezt egyhangúlag bizonyították.
Valószínűleg ő lehetett a farkasokat vezető óriási hím is, aki miután kiharcolta a falkákban egyedüli vezető szerepét, sajátos jelrendszerével a többiek tudtára adta, meddig szabad vadászniok. Ez védte meg John Tailor birtokát. Éjszakai rejtélyes eltűnéseinek ez volt az egyik magyarázata, a másik, hogy ilyenkor elégítette ki vérengző ösztöneit…

Az állatlélektannal foglalkozó tudósok sokáig vitatkoztak ezen az eseten, de sehogy sem tudtak megegyezni. Sokak szerint Paw hűséges maradt volna mindhalálig Maryhez, és a Ront ért támadás éppen a lány védelmében történt.

Mások szerint kitört belőle a természetes ösztön, a körülmények hatására lepattant róla a civilizáció vékony burka, és visszaváltozott azzá, ami volt: vérengző szibériai bestiává.
 

Szólj hozzá!

Címkék: novella történet kutya sztori

süti beállítások módosítása